Il tonne

Ez a poszt konkrétan a legjobb barátnômnek, a lelki ikremnek szól, aki súlyos önbizalomhiányban szenved, emellet még visszahúzódó is. Remélem, ezzel a poszttal felnyitom a szemedet, es kitárod lepkeszárnyaidat, és repülni fogsz az önmegvalósítás lila egén.

Dörög.

Vannak emberek, akik figyelnek. Akik csendesek. Észrevesznek mindent, s meg is jegyzik. Csendesek. Mégis olyan sokat mond el róluk viselkedésük, stílusuk, beszédük. A zenei ízlésük. Csendesek, mert nem vágynak központi szerepre. Vagy éppen azért, mert elnyomja a hangjukat a világ zaja.
Kérlek, kérve kérlek, hinned kell magadban!
Lehet, hogy bolondnak gonolsz, lehet hogy nem hiszel nekem. Attól még a tény, tény marad.
Gyönyörû vagy.
Gyönyörû- ez a szó nem csak az ember külsejét veszi számításba, hanem a bensôt is. Mindent ami egy személy emberi létével, önmagával jár.
Amit csinál. Ahogy öltözik. Ahogy szeret valakit, a beszédstílusa. A mosolya és a személyisége. Amiben hisz, és az álmai. Ahogy a teáját issza. A kézírása, az érzései.
A gyönyörûség minden mozdulatban ott van, csak meg kell látni. Persze, ha valaki pesszimista, idôbe fog telni neki, hogy meglássa a szépet. De EZ a lényeg. Mindenben, mindenkiben a szépet, a jót kell keresni, még ha nem is találunk elsôre, BIZTOS, hogy van valami szép (lelkileg) az illetôben, a tárgyban, a történesben.
Remélem, elhiszed nekem, hogy gyönyörû vagy.
A kisugárzásod energikus, a kinézeted kifogástalan, az agyad vág, mint a penge, de Istennek hála, le tudsz süllyedni az én szintemre is.
A szemeid szép barnászöldek és nagyok. A szempilláid hosszúak és sûrûek. A szemöldököd tökéletes összhangban áll az arcoddal. Magas vagy. Nem túl magas, inkább az az irigylésre méltó 'pont tökéletes'. Nem zörögnek a csontjaid, de még csak duci sem vagy. A hajad egészséges, hosszu. De ezek csak a külsô tulajdonságok.
A bensôd egy szavakkal megfoghatatlan sajátos anyag, amiben az álmodozás, a mûvésziesség, a tenni akarás, az utazási vágy, és még sok minden más örvénylik.
Leírhatatlan.

Azt szeretném, ha egy teljes percig gondolkodnál, majd fognál egy papírt, elválasztanád, és jobb oldalra a jó, a bal oldalra pedig a rossz belsô tulajdonságaidat írnád fel. De ne egy "Úr Isten, én egy katasztófa vagyok" felkiáltással. Kicsit tekints el attól, hogy ez most te vagy, szemléld önnön magadat tárgyilagosan.
Bízz bennem.
Több lesz a jobb oldalon.

Tudom, mi az, amit belül igazán akarsz. Kitörni.
Tudod, mit kell tenned. Hagynod kell.

Menj ki egy pusztára, és ordíts teli torokból, minden erôdbôl.
Fogj egy tiszta vásznat, és fröcsköld tele festékkel.
Írd fel sok-sok lapra, amir utálsz, amit nem szeretsz magadban, ami idegesít, rossz emlékeket, negatív gondolatokat, csinálj belôlük tábortüzet, és gyújtsd fel.
Fuss, amíg csak össze nem esel, érd el a határaidat és lépj túl rajtuk.
Írd fel egy lap tetejére a célodat. Lefelé építs lépcsôt abból, amit tenned kell érte. Kis célok, lépesenként. Ezek adják a nagyot.
Tombolj, adj ki magadból mindent, mindent ami bánt, s kezdj egy tiszta lapot.
Találd meg önmagad valahol a káosz közepén.

xoxo, Sophia