Önnön boldogságunk

A 'boldogság és a személyes függetlenség' adja meg a legtöbb boldogsághormonnak a szabad utat. Ugyanis ha az ember érzi, hogy nincsen lekötve a keze, magyarul szabadon mozoghat (átvitt értelemben) és nem szólnak bele, hogy mit csináljon, boldogsághormonokat termel az individualitás érzése. Emellett az embernek a rossz emberi kapcsolatok terhétől is mentesnek kell lennie. Mert ha olyan embereket engedünk be az életünkbe, akik pesszimisták, és folyton leszívják az ember energiáit a negatív viselkedésükkel és az örökös panaszkodásukkal, akkor előbb-utóbb mi is átvesszük ezeket a rossz szokásokat. Szóval a szabadságnak több fajtáját is meg kell élnünk ahhoz, hogy igazán boldogok legyünk. Ezek például a munkahelyi, a magánéleti, a személyes vagy éppen hivatali függetlenség. Viszont azt hozzá kell tennem, hogy a boldogság csak egy ideiglenes állapot, amely nem másoktól, hanem saját magunktól függ, és rendszerint nem jön magától.

Lehetne például azzal kezdeni, hogy nem a tárgyakat, hanem az embereket szeretjük, hogy örülünk az élet apró szépségeinek (pl. egy csodálatos naplemente, vagy egy szivárvány), hálát adunk azért, amink van, és nem panaszkodunk, mert valamink nincs.