Élet

Ezt a szöveget még nyelvvizsga elôtti idegességem levezetéseképp írtam, (ma jött az értesítô, hogy angol B2-es nyelvvizsgám sikerült) gondoltam kipróbálom a 'freewriting'-ot. Ezt a kis szösszenetet szeretném megosztani Veletek.

                  Élet.

Nem tudok valamire 8 órán keresztül CSAK figyelni. Nem szeretem, amikor a tanár csak beszél. Az a jó, ha írunk is. Mert muszáj csinálnom valamit. Csinálni, csinálni, csinálni. Beleveszni a sok apró részletbe, a kezeimet használni, teremteni valami szépet, olvasni, és látni a sorokat, mint valami filmet, írni és inspirálódni, kikapcsolni a munkával kicsit, kipróbálni valami újat, visszamenni gyerekbe és feltöltôdni, kóstolni valami egészen újszerût, ismeretlent, fenséges ízeket. Összeülni a barátnôkkel és tervezni. Vagy csak egyedül tervezni. Elveszni a képzelôerôben, a fantázia világában, hagyni, hogy a dolgok maguktól találjanak megfelelô helyet, és gyönyörködni az eredményben. Belebonyolódni a sok vonalba, ami a végén egy egészt formál, eltûnni a konyhában órákra, mert épp süthetnéked van, egy fehér vászonra ecsettel festéket lôni, tervezni a jövôt, idézeteket gyûjteni, színes tollakkal írni, firkálni, díszíteni, ragasztani, új helyeket felfedezni, új embereket megismerni, ordítva énekelni, kiereszteni a hangunkat, együttmûködni, összefogni valami jobbért, harcolni valamiért, kivülrôl figyelni az eseményeket, mikor nagyon is benne vagyunk, embereket figyelni, megismerni, kiismerni, eseményre felöltözni, örülni saját magunk vagy mások sikerének. A finom tea íze, a kávéé, az, hogy valakik hisznek bennünk, az új esélyek, az emberek, akikkel még nem találkoztunk, az apró örömök az életben...

           ... nekem ez mindennek a lényege.

2014.12.03. @SophiaCVarga (twitter)
Freewriting