Gyönyörű elmék

Vannak emberek, akik gyönyörűek. 
Nem kinézetben, elmében. Ahogy gondolkodnak, ami lejátszódik a fejükben, hogy egy csodálatos dolog -gondolat- megszülethessen, hogy talán ezzel szebbé tegye valaki más napját, hogy megalkossanak egy új világot, sokszor a saját világukat. Hogy milyen lehet a saját világuk? Nem tudhatom. Én nem vagyok közülük való, viszont ahogy egyre többet olvasok róluk, mindinkább bizonyossá válok abban, hogy nagyon szeretnék ilyen embereket megismerni. 
Minden porcikájuk művészet, zsenialitás. 
Szeretnék találkozni valakivel egy hangulatos bárban, egy idegennel, aki Shakespeare-t olvasva ücsörög egy kávé mellett, és szóba elegyedni vele.
Szeretném megtalálni egy ilyen ember naplóját, és csak egy kicsit beleolvasni, abból a célból persze, hogy megtaláljam a gazdáját. 
Szeretnék egy parkban ücsörgő, s sebesen író (kézzel) emberrel találkozni, megtudni mit ír.
Szeretnék ezekkel az emberekkel hosszasan szobrokról vitatkozni, megtudni a múltjukat, látni őket ragyogni, vagy csak nézni, ahogy kibámulnak a vízcseppekkel áztatott ablakon, s észrevenni, hogy ők úgy nézik a cseppeket, mint a legdrágább gyémántot. 

Szeretnék naplót tartani, amibe olyan dolgokat írok, amiktől azt hiszem, hogy olyan vagyok, mint ők. Önámítás, de nagyon szeretnék közéjük tartozni. Okosnak lenni, meglátni mindenben a szépet, nem aggódni, nem sietni, más titkos vágyának tárgya lenni, s valakinek mosolyt csalni az arcára a puszta létezésemmel.

"To know, even one life

 Has breathed easier,

Because you have lived. "

   r.w.e.